Ha a pártatlan az, aki minden párt javára mond valamit, akkor aki minden ruháját felvesz, az a ruhátlan?

Tegnap elkezdtem rajzolni egy bohócot, de nyúl lett belőle. Multkor meg egy péket akartam, de norvég halász lett belőle.
Most vagy én nem tudok rajzolni, vagy csak az alkotó énemmel nem tudunk megegyezni...

az utóbbi időkben megszaporodtak az értéktelen bejegyzések részemről a blogon... Asszem megkeresem elveszett alkotó énemet...
Pedig valahol errefele császkált multkor...

Egy soha el nem küldött levél egy fiktív közlekedési vállalatnak:

Kedves közlekedési vállalat,

én, mint rendszeres törzsvásárlójuk nagy örömmel tapasztaltam, hogy ellenőreik száma jelentősen megemelkedett az utóbbi időben. Pár apró észrevételem azonban mégis lenne a dologhoz kapcsolódóan.
Kezdetben észrevehető volt a riadt tekintet sok ember szemében, mikor lelkes léptekkel haladt a mozgólépcső felé, azonban hirtelen megtorpant a nyolc morcos ellenőr láttán, azonban ez kissé változott. Már nem kotorásznak remegő kézzel végigtapogatva összes zsebüket, hátha a procedúra lefolyása alatt átosonhatnak a biztonsági rétegen. Nem törölgetik zavart vigyorral kendőzve izzadtságcseppjeiket homlokukról. A szaporodó karszalagos tömeg egyetlen hatása annyi, hogy egy könnyed oldallépést kell tenni,nehogy nekiszaladjon valaki.
Kérdezem én, hogy miért kell ENNYI embert alkalmazni, ha azok nem csinálnak semmit? Miért kell OLYAN embereket alkalmazni, akik vagy jobban le vannak kötve saját maguk szorakoztatásával, vagy fizikailag képtelenek felfogni, hogy mit is tartanak eléjük? Miért kell ODA ellenőrt tenni, ahol szinte senki sem jár, vagy ha igen, akkor is egy laza mozdulattal ki lehet kerülni az elszánt alkalmazottat.
Nem tudok elképzelni lehetséges válaszokat, csupán azt, hogy a tisztelt vállalat nem tudott mit kezdeni végtelen sok profitjával és igy próbálta a rászorulókhoz juttatni, hogy felvette őket alkalmazásba. Ez egy nemes cselekedet a részükről. Ha ez igy van, akkor kérem a kedves vállalatot, hogy juttason némi támogatást nekem is. Ha kell odaállok szivesen pár órára malmozni valamelyik állomásra.
Köszönettel,
Egy utas


u.i.: A héten vásárolt bérletemet elfujta a szél a kezemből. Mért pont ilyenkor kell a fent leirtaktol különböző embereket odaállitani??

Ahogy ülök itt a gép előtt csupán a véletlen folytán vettem észre, hogy 2:28 van. Elgondolkodtató, hogy mi is az az internetben, amivel az ember ilyen végtelen sok időt el tud cseszni. Mert az OK, ha valaki célirányosan leül és miután befejezte eltervezett dolgát, akkor fel is áll onnan. A másik kategória viszont a "csak netezgetek" csoport. Ahogy töröm a fejem, nem tudnám elsorolni, hogy miket néztem meg ma este. Csak kattingatok, meg olvasgatok, meg néha eszembe jut valami valamiről és mindeközben órák telnek el. Észre sem veszem, de csak azzal is elmegy legalább egy óra, hogy a napi híreket "átfutom". Pedig ha éppen ujság formájában jutok hozzá a napi sajtóhoz, akkor azt kivégzem a vécén egészséges időn belül.
Van valami az internetben. Valami addiktiv, ami odaragasztja az embert a géphez és csak "netezget", vagy "szörfözget"...
A megoldás pedig nagyon egyszerű: A kényelem és a lustaság hatalmas egymásratalálása. Gondoljunk csak bele, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember ujságot olvasson? Lapozni kell, ami mind a két kart igénybe veszi, sőt, még mozogni is kell, ha a méretes lapok nem férnek el az asztalra felcsapott lábunktól. Ellenben a gépnél lehet feküdni, ülni dögleni, akárhogy. Nem vesz igénybe nagy mozgást, elvégre csak lökködni kell az egeret, meg nyomkodni néhány gombot.
Azt hiszem a jövő anatómiája már említést fog tenni a kattintóizomról, illetve a zongoratanár sem ugy kezdi majd, hogy "tedd a kezed ugy, mintha almát fognál" hanem csak annyit fog mondani, hogy "W A D Shift Space"
Egész egyszerűen csak az vezetett ezekhez a sötét utopisztikus képhez, hogy mennyi időt elrohadok a net előtt, miközben nemhogy haszna nincs, de még csak nem is emlékszem, hogy miket csináltam. Borzasztó... Főleg azt, hogy mindezt egy netes naplóba gépelem éppen...

Remegő kézzel kattingatok... Egyszerűen nem akarom elhinni... Győzködöm magam, de még annyira új és hihetetlen érzés ragad magával, hogy nem bírom megemészteni amit hallok...
Beleborzongok fél percenként, mikor ujra eszembe jut... Keresem mindenhol, hátha találok valamit, ami megcáfolná... De nem, semmi nem szól ellene. Gyermeki mosollyal az arcomon dőlhetek hátra, hisz amit annyira vártam, most bekövetkezett:
GÁSPÁR GYŐZŐNEK ÚJRA VANNAK KUTYÁI

Én azt hiszen, hogy a világbéke a legfontosabb dolog. De azt is tudom, hogy a béke nem lesz abból, ha lefegyverkezünk. A béke akkor lesz, ha fegyverek vannak azoknak a kezében, akik a békét akarják, akik a békét nem csak maguknak akarják, hanem akik a békét másokkal együtt akarják. Mi meg tudtuk nyerni a hidegháborút emberáldozat nélkül, és ez nagy teljesítmény volt. De nekem már 1945-ben is bizalmam volt, hogy Amerika háborút nem fog kezdeni, hanem az erejét a háború megakadályozására fogja fordítani. Remélem, hogy ez így lesz a jövőben is."

- Teller Ede - 1996 Debrecen

Érdekesség:
Akárhogy cserélünk fel két szomszédos betűt a google szóban, az mind a google-t fogja behozni:
ogogle.com
google.com
gogole.com
goolge.com
googel.com

Ezek közül ráadásul az ogogle.com különálló oldal, míg a többi csak továbbít a google.com-ra.
Szintén ebből a célból foglalták le a foofle.com, gogle.com, googlr.com, valamint a gooogle.com oldalt is többek között.
Összesen közel 9000 bejegyzett oldal van a Google Inc. tulajdonában.
Azért nem aprózzák el a dolgot...

A világ egyik csodájaként számon tartott piramisok szép kilátással:-(


Lehet, hogy ezért nem került be az új 7csoda közé.

Hétköznapjaink meghatározó motívuma lehet a wc, igy nem haladhatok el mellette annélkül, hogy megemliteném. Ráadásul néhány gondolat fogalmazódott meg bennem ma a közösségi wc-k kapcsán:

Papír:
Elég sarkallatos pontja a vécépapír, ha az ember több időt szándékozik benntölteni. Vannak pénzkímélő megoldások, de azért  ahártyavékony kiszerelés mégiscsak tulzás... Ezen felül persze  sok üzemeltetőben megfogalmazódhatott, hogy nem gazdaságos, ha a fülkékben elhelyezett tekrcset mértéktelenül elpazarolják, illetve ha minden fülke papírutánpótlásával külön kell foglalkozni. Igy született a közös tekercs, ami viszont ujabb problémákat vetett fel:
1. Az ember nem tudja előre mennyi kell, ezért mohón tekeri zsebébe a métereket, kéjes vigyorral üdvözli könnyen szerzett zsákmányát. Persze a maradékot otthagyja a fülkében, hogy szétázzon a melléfröcsögő pisiben:D
2. ha egyszer elfogy, akkor mindenhol elfogy. Márpedig egyszer minden jónak vége szakad...

Rokkant wc
Kötelező ugye biztositani mindenhol a rokkantaknak speciális vécét. Ez eléggé hasonlít egy hagyományosra, csak nagyobb a hely, meg vannak kapaszkodók, emmellett ugyis kevesen használják, miért is ne legyen egyben férfivécé is. Igen, ez igazán remek ötlet gratulálok kedves egyetemi ötletgazda:)
Emmellett az áldozat bemegy a fülkébe, majd hosszas készülődés és nem kis energia árán elfoglalja jól megérdemelt helyét az enyhén foltos ülőkén. Szerencsés esetben ez az a pillanat, mikor észreveszi, hogy ebben a nagyszerűen kiépített, EU szabványokat meghazuttoló helységben csak egy valami hiányzik: a papír, illetve annak tartója. Hát igen... megint a papír:D

Világítás:
A takarékoskodás nem ismer határokat. Ennek jeles példája a sok helyen fellelhető mozgásérzékelős vezérlés. Belépsz a helységbe és hirtelen nappali világosságban pompázik az egész tér. Boldogan lépsz be egy új világba és kezdesz neki az aznapi dolgodnak, ami néha eltart egy darabig. Az érzékelő természetesen az ajtót figyeli, hogy újfennt kitörő lelkesedéssel üdvözölhesse az arra tévedőt. Figyelme teljesen elkerüli a már betelepült vendéget, igy rövid időn belül sötétség borul az egészre. A megoldás egyszerű, hisz csak ki kell menni és ujra bejönni:, hogy ott folytathatsd ahol abbahagytadD

Szomorú, hogy mindenre gondolnak, csak arra nem, hogy emberek használják ezeket a dolgokat...

Unom. De tényleg. Nagyon.
Igazából nem tudom megérteni, hogy emberek nem unják meg egy idő után. Már fél éve, hogy először hallottam ezt a sort és azóta rendszeresen feltűnik egy pólón, órán, vizsgára várva, a buszon utazva, ebéd közben, egyszóval mindenhol.
Már rég el kellett volna tűnnie. Régebben megvolt az országos hullámzás az internetelérés és az egyetemrőlhazatérő gyerek látogatása függvényében. Napjainkban eléggé elterjedt az internet mindenfelé, ugyhogy erre sem lehet fogni.
Tulajdonképpen az egyetlen ötletem az, hogy nem jut eszükbe értelmes gondolat, viszont nem hagyhatják elszakadni a magas szinvonalú beszélgetést szálát, muszáj egy ilyen viccesnek hangzó idézetet közzétenni. Hatalmas örömömre persze a többi túlművelt társa erre folytatja és lassan az egész mp3 felelevenül a buszon utazók szórakoztatására.
Optimistán nézek a jövőbe és bízom benne, hogy lassan elfelejtik végre az emberek...:) Pff...

- Figyelj Szivem. 10 perc mulva zár a játékbolt és a Reginának nem vettünk még semmit. Valamit muszáj kitalálni, mindegy mi az, csak kapjon valamit az a nyomorult gyerek. Nézd itt egy baba, ennek biztos örül, nem? Mondjuk nem érdekel, hogy örül-e. Ez a baba jó lesz! Már csak 2 ajándékot kell kitalálni...

Egy játékboltban hallottam ezt a monológot egy házaspár női felétől fémjelezve ezt a szeretettel teli, boldog ünnepet, mikor szívből jövő kedvességgel megajándékozzuk a másikat:-) Őrültek háza a világ a 24-e körüli napokban. Hajthatatlanul kapaszkodik mindenki egy olyan hagyományba, ami már régesrégen elvesztette azt a tartalmát, ami miatt különleges volt.
dec. 22. Tesco:
Emberi mivoltukat meghazuttoló lények tömege hömpölyög az áruházban. A polcok felfoghatatlan sebességgel ürülnek, egyszerűen mindent megvesznek, amibe kicsit is bele lehet magyarázni, hogy "nagyon sokat gondolkodtam, mit vegyek Neked". Volt igazgatóm kétségbeesett arccal korzózott az akciós pultoknál, remélve hogy idén olcsón fogja meguszni a karácsonyt. Szerintem nem sikerült:-)
A forgalmasabb áruházak közti utak szinte járhatatlanokká válnak, a telefonbeszélgetésekben megemelkedik az "ajándék" az "akármi" és a "nincs ötletem" kifejezések száma. Elkeseredett arcú szülők, rokonok, barátok, barátnők töltik fel a bevásárlóközpontokat, hogy céltalan bolyongásuk közben hátha megvilágosodnak.
Az egész szorulásos érzést két pillanat váltja meg:
1. "Én már nem keresek tovább, ez jó lesz..."
2. "Megvan minden, be is csomagoltam, erre inni kell"
Kényelmesen elterülve a fotelban nyugtázhatja magában, egy évre megvásároltam a nyugalmat...

Reklám egy épp megszűnt blognak:

Ex-Levente blog

Szerintem minden bizonnyal a macskák miatt jutott ide...:-)

A filmek világában létezik egy különös hasonlóság a bonyolult és rengeteg pénzből felépített szerkezetekben épületekben:
Mindegyikben van önmegsemmisítő.
Rejtélyes dolog, hogy az ember mért épít egy olyan funkciót abba amit vért izzadva, hosszadalmas munka árán megteremtett, hogy az egy pillanat alatt megsemmisítse magát. Egész egyszerűen ha fél attól, hogy a dolgok elhatalmasodnak felette, akkor csak egy áramtalanító gomb is megtenné. Vagy egy olyan, ami minden futó processt felfüggeszt. De
ez persze nem elég muszáj pusztulnia mindennek, ami ellene mer fordulni:-)
Előfordulnak azonban olyan emberek, akik mégis arra vetemednek, hogy ha kell, hát pusztuljon minden, de akkor mért van még visszaszámlálás előtte? Persze, hogy azért van visszaszámlálás, hogy el lehessen még menekülni, de akkor a gomb mért a kellős közepén van mindennek, ahonnan a leghosszabb idő kimenekülni? Furcsa dolgok ezek...
A másik kedvencem a hatalmas felhívó üzenet: Nem szabad megnyomni ezt a gombot, mert minden összedől.
De ha nem szabad megnyomni, akkor mért van egyáltalán ott az a gomb?? Mint az almafa a teremtés paradicsomában: Ádám, nem ehetsz arról a fáról!
De ha nem ehet róla, akkor mért van ott? Pusztán a rosszindulat vezérli azt a kezet, ami a szemed elé teszi a tiltott dolgokat. A gombot ugyis megnyomja valaki és mint azt tapasztaljuk, a fáról is evett dicső ősünk...

Állitolag napjaink médiája, meg filmjei már a kisgyereket is az erőszakra nevelik.

Ferike boldogságtól pirosló arccal megy az óvodába, hisz tegnap stabil párkapcsolatot épített ki Piroskával a traktorgumikkal elkerített részén az udvarnak. A kislány adott neki egy puszit és Ferike tudta, ezentul minden más lesz.
A délutáni játék közben kereste ujdonsült menyasszonyát, ám mikor megtalálta a homokozónál teljesen megdermedt. A lány Sanyika mellett ült és fogta a kezét. Egy világ omlott össze Ferikében, de még nyugtatta magát, hogy ez biztos nem az aminek látszik. Mikor azonban a csendespihenőn is Sanyika melletti ágyon aludt Piroska, tudta, hogy minden összedőlt. Egy álomnak végeszakadt, megszűnt minden, amit eltervezett közös jövőjükben. A mérhetetlen bánatot rövid időn belül a harag és a düh váltotta fel és bosszút forralt Sanyika ellen. A cél, mihamarabb eltenni láb alól, hogy visszaszerezhesse szíve hölgyét. De hogyan is kellene véghezvinni ezt...

Variációk a kiskorú bűnözésre:

- Előre megfontolt szándékbol lelöki a csúszdáról
- Cserbenhagyásos gázolás egy rollerral
- Biztosra megy és nekitolat egy dömperrel
- tarkóncsapja egy homokozólapáttal
- C-vitamintúladagolás
- Csendespihenőnél olyan durva estimesét olvas neki, hogy abbol soha nem kel fel
- Mindenek előtt fenyegetőlevelet rajzol neki zsírkrétával
- Kicseréli a fogkrémet szappanra
- elássa a homokozóban
- rálép a kezére, miközben az a mászókán lóg

Sokat gondolkozik, de végül a megszégyenítés eszközét választja. Kivárja a megfelelő pillanatot, hogy a legtöbben figyeljenek és ekkor fennhangon felhivja a figyelmet, hogy Sándor barátunk bizony szivárogtatott némi pisit a nadrágjába alvás közben. Már épp könyvelné el a leigázó győzelmet, de a várt hatás elmaradt,
hiszen az oviban mindenki bepisil:-)
Ferike, ez nem jött be...

Kaptam iWiW-en egy körlevelet, miszerint egy szegény rákos kislány 37 forintot kap az AOL és a ZDNET-től minden továbbküldött levél után. Kedves emberek, akik ilyet küldtök tovább! Néhány apróság amin el kellene gondolkodni:
1. Sem az AOL, sem a ZDNET, sem a Microsoft nem fizet ilyenekért
2. Egy e-mailt nem nagyon lehet nyomonkövetni ilyen formában:-)
3, Az iWiW belső levelezési rendszerrel rendelkezik, amin keresztül aztán végképp nem lehet ilyet követni.
4. Ezt a körlevelet legelőször 5 éve olvastam. Vajon még mindig küldik a forintok tömegeit a nagylelkű multicégek?
5. Ennek az egésznek semmi értelme!

A két kedvenc körlevelem:
1.
Ezt a mail- t küldd el annak, akit

       * szeretsz,
       * kedvelsz,
       * a barátodnak gondolsz,
       * gyűulölsz,
       * vagy akivel le akarsz feküdni,

  majd gondolkozz el azon, hogy Te miért kaptad.....

2.
Hello,

A körlevelek a legértelmetlenebb dolgok a világon. Gyűlölöm őket és haszontalanok. Ha kapok egyet rögtön törlöm is. Mindenki hülye aki képes továbbküldeni ezeket a mocskokat. Az ilyen szemét kitalálóit pedig örökre börtönbe kéne zárni és kezelni, mert ELMEBETEGEK. Undorító dolog az egész! Mindenkinek a világon meg kéne ezt értenie. Kiráz a hideg, amikor látom, hogy betegnek gyűjtenek pénzt, vagy el leszel átkozva, vagy szerencséd lesz. Nem érdekel ha nem nől hajam életemben, vagy az sem, ha soha nem lesz barátnőm, mert ez az egész BAROMSÁG. Senkit nem lehet igy elátkozni. És nem fog szerencse sem történni.
Egy haverom továbbküldte 20 barátjának az egyik ilyen hülye levelet és másnap kidobta a barátnője és ellopták a pénztárcáját!! Hát ilyen szerencse nem kell.
Mozgalmat indítok a körlevelek ellen! Csatlakozz Te is ehhez és KÜLDD EL MINÉL TÖBB ISMERŐSÖDNEK HOGY MEGSZŰNJENEK EZEK A SZEMÉT KÖRLEVELEK!!!

Hehe.

Alföldy Bálint

A szüzességről

A feleségem, amikor megismertem, már nem volt szűz. Úgyhogy beszéljünk inkább a borról.

 Egyszer volt szerencsém hozzájutni egy húszéves fehérborhoz a Gazsó pincészetből. Sokan tartják, hogy nőben éppen ez az eszményi kor: végső duzzadását elérő, ám az ifjúság hamvát egészen még le nem foszlató, a jövő igéző káprázataitól szédelgő évek – borban pedig… nos várjuk ki a végét.

    Szóval, ajándékba kaptam e palack ó-gazsót, magam ilyesmire nem áldoznék, én beérem az idei Bikavérrel, azt nem sajnálja az ember, hiszen évről évre van belőle utánpótlás.

    De egy húszéves bor! Az már legenda, mítosz, misztérium! Húszéves bort nem lehet palackozni. A bor csakis húsz év leforgása alatt érik a palackban húszévessé. Azt meg kell érni. Azt ki kell várni. Azt meg kell szenvedni.

    Húsz év! Micsoda dolgok történtek ezalatt! Felvettek a gimnáziumba, majd az egyetemre, családot alapítottam, állásba mentem, közben kivonultak az oroszok, egyesült Németország, szétesett a Szovjetunió, meghaltak sokan, de születtek még többen, másfél fokot melegedett az óceán, és a Pioneer-10 elhagyta a Naprendszert.

    Ez a bor meg mindvégig csak ott lapított a polcon, a félhomályban, egy ódon pince dohos mélyén. Jóllehet mindeközben háborúk robbantak ki és háborúk értek véget, kormányok alakultak és kormányok buktak meg, korszakalkotó tudományos felfedezések láttak napvilágot, szenzációs sportteljesítmények születtek és újabb harminckét centimétert távolodott Amerika Európától, ám egyetlen esemény sem bizonyult elegendően jelentősnek ahhoz, hogy valaki felnyissa e palackot, és tartalmával tüzelje örömét vagy oltsa bánatát.

Hát akkor mit akarok én most ezen a közönséges, szürke délutánon?

 Hogy mit akarok? Nem kellett sokat tépelődnöm, hogy belássam, mi teszi különlegessé e napot. Az, hogy én és e palack Gazsó húsz év után végre egymásra találtunk. Az, hogy miután húsz éven át könyörtelenül visszautasította minden kérőjét, most különösebb kérlelés és udvarlás nélkül adja oda magát nekem. Az, hogy miután e hosszú idő alatt oly sokakban tüzelte fel hiábavaló vágyakozást, most én lehetek az, aki dugóhúzójával feltörhetem a viaszos zárat és hatolhatok az érintetlen parafa mélyére, hogy azután óvatos, ám határozott mozdulatomra feltörő halk sikolyától bíztatva feltárjam ölének sikamlós, tüzes gyönyörét. Ezt teszi különlegessé e napot.

    A jeles alkalomhoz illő módon kristálypohárba töltöttem a sűrű, selymes folyadékot, és feszes felszínét ajkamhoz emeltem. Minden idegszálammal arra a nagy pillanatra összpontosítottam, amikor először árad szét bennem húszévnyi lemondás és önmegtartóztatás tömény eszenciája.

    Na…? – kérdezték a körülöttem állók. Na…? – kérdeztem magamtól én is – erre mondj most valamit. S mivelhogy maga az ajándékozó is várakozástelien nézett rám, lenyeltem a kortyot, rendeztem arcvonásaimat, és azt feleltem: megjárja. Megjárjátok mindjárt ti is – folytattam magamban a mondatot, miközben nyájas mosollyal töltöttem tele a türelmetlenül elémtolakodó poharakat.

    Mialatt a hátam mögött egy vázába töltöttem e félresikeredett évjárat maradékát, kárörömmel vegyes együttérzéssel figyeltem szegény barátaim meg-megvonagló arcát, kik most szörnyű kínok és belső küzdelmek árán kénytelenek megtanulni: a mai világban csak az lehet érintetlen, ami a kutyának sem kell.

Bonnie Tyler rákapott a franciára:-)

                                             total eclipse

                                             It's a heartache

A disznónak nem volt már bőr a képén, olyan szemtelen volt. Megpróbált fejvesztve menekülni de csak ott lábatlankodott...

Tegnap megfáradva a névnapokat nézegettük... Rövid tanulmányozás után rá kellett ébrednünk, hogy mennyire vicces nevek is vannak ebben a világban, igy jött az ötlet:
Mindenki a szülinapján levő névnapok közül gazdagabb lesz egy uj névvel a szobából. Meg kell hogy mondjam, igen gyökér nevek vannak...:-) Szavazással döntöttünk, csak az nem szavazhatott, akiről szó volt éppen.
Az igy született sikergyanús művésznevek a következők lettek:
Patony, Szemőke, Varínia, Noella és végül nekem a Polixénia:-)

a nagy névnapnézegetés közben találtam rá a Barbara név jelentésére: barbár, szakállas
Hmm...milyen kecses és nőies...:D:D

USB-s hangyaboly
Asztali hullámvasút
Instant hó
Zsebkaktusz
USB-s akvárium
rendezgethető billentyűzet

Van még egy kedvencem, de azt nem árulom el, hátha valakinek azt adom karácsonyra:-D

Tegnap elmentem vásárolni.

Vodafone:
Előbb le akartam mondani a Vodafone-nál az előfizetésem, ugyhogy bementem a Dunaplázába, ahol vettem oda, hogy milyen jól megoldom seperc alatt. Rövid várakozás után békésen közölték velem, hogy náluk csak kötni lehet, lemondani nem, menjek a hivatalos vodafoneboltba az emeleten. Sebaj, mi az nekem. A hivatalos bolt viszont zárva volt, mondván hogy a vásárlókat még nagyobb szinvonalon és kényelemben kiszolgálhassák. Hááát, nem volt valami kényelmes...
Felkerekedtem hát, hogy a WestEnd a világ közepe, ott mindent elintézek. Bemegy, felmegy, vodafon, sorszámtépő automata: Szolgáltatás lemondása --> Fáradjon a telefonhoz. Nohát, ha ezt tudom, otthonról is lemondhattam volna. A kedves férfihang meg akart győzni, hogy ugyan mégse mondjam le, majd beletörődött és közölte, hogy akkor menjek el egy vodafone üzletbe, mert csak ott lehet lemondani. De már ott vaygok!!! akkor jóh elyen jár. erre letette.Véletlenszerűen lőttem egy gombot, mivel nincs olyan, hogy előfizetés felmondása.
Várakozók száma:11.
Nyomtam egy másikat.
Várakozók száma 15.
Hát akkor már a 11. Egy óra mulva sorrakerül. aláír. kész is.örül.

De a lényeg a vásárlás:
Életem legnagyobb problémái a ruhavásárlásból fakadnak.
Mért van az, hogy egy üzletben minden eladó engem néz, ha betévedek? Ez elég kinos tud lenni egy ruhaboltban. Meg hogy mind jön kérdezgetni, hogy mit segithet?
A másik pedig: mért nincs kiirva sehol hogy férfi vagy női ruháról van szó???
Elég ciki, amikor keresem a saját méretem és csodálkozom, hogy mért olyan kicsi az összes, miközben az imént emlitett eladók meg csak röhögnek.
Egy boltaban volt kiirva, hogy férfi, meg hogy női, de ott 20e-től kezdődtek a gatyák. Levis.

Az öltözőfülkék világa:
A rutinos öltözőfülkebirtokló egyszer bekerül a fülkébe, akkor többet nem ereszti. felbérelt partnere (férj) rendszeresen hordja a ruhadarabokat, hogy alanyunk az ujdonság gyermeki lelkesedésével próbálja felsimítani a nadrágot korántsem elhanyagolható méretű hátsójára. Az akció persze legtöbbször kudarcba fullad, de ha egy mégis hosszas munka hatására felcsúszik, akkor kész ováció tör ki a fülkére várakozók sorában. A férj ekközben egy halvány mosollyal konstatálja, hogy egy nadrággal közelebb került a megváltó hazajutáshoz.