Egy játékboltban hallottam ezt a monológot egy házaspár női felétől fémjelezve ezt a szeretettel teli, boldog ünnepet, mikor szívből jövő kedvességgel megajándékozzuk a másikat:-) Őrültek háza a világ a 24-e körüli napokban. Hajthatatlanul kapaszkodik mindenki egy olyan hagyományba, ami már régesrégen elvesztette azt a tartalmát, ami miatt különleges volt.
dec. 22. Tesco:
Emberi mivoltukat meghazuttoló lények tömege hömpölyög az áruházban. A polcok felfoghatatlan sebességgel ürülnek, egyszerűen mindent megvesznek, amibe kicsit is bele lehet magyarázni, hogy "nagyon sokat gondolkodtam, mit vegyek Neked". Volt igazgatóm kétségbeesett arccal korzózott az akciós pultoknál, remélve hogy idén olcsón fogja meguszni a karácsonyt. Szerintem nem sikerült:-)
A forgalmasabb áruházak közti utak szinte járhatatlanokká válnak, a telefonbeszélgetésekben megemelkedik az "ajándék" az "akármi" és a "nincs ötletem" kifejezések száma. Elkeseredett arcú szülők, rokonok, barátok, barátnők töltik fel a bevásárlóközpontokat, hogy céltalan bolyongásuk közben hátha megvilágosodnak.
Az egész szorulásos érzést két pillanat váltja meg:
1. "Én már nem keresek tovább, ez jó lesz..."
2. "Megvan minden, be is csomagoltam, erre inni kell"
Kényelmesen elterülve a fotelban nyugtázhatja magában, egy évre megvásároltam a nyugalmat...
Szólásszabadság