könnyed filmre vágytam szerda este, igy betettem a szex és New York film verzióját. A film alatt sikerült kicsit végiggondolnom, hogy milyen ember is vagyok igazán. pontosabban azt sikerült inkább végiggondolnom, hogy milyen nem vagyok.

Nem vagyok olyan, akit boldoggá tesz, ha végigvásárolja a boltokat. nem vagyok olyan, aki képes lenne 60000 forintot kiadni egy párnáért. nem vagyok olyan, akinek válóok az, hogy kicsi a gardrób. Nem gyűjtök cipőket és nem öltöznék madárnak az esküvőmön, ha egy divatdiktátor azt monda. Nem iszom drága koktélokat divatból, nem visítok ha régi ismerősökkel találkozom, és nem villanyoz fel, ha egy divatbemutatón első sorban ülök...

Ellenben:

Megőrülök, mikor az 5. ruhát próbálom fel, közel képtelen vagyok ruhát venni magamnak, általában egyszerű kaját vaccsorázom otthon, egy egyszerű beépitett szekrényben elfér minden ruhám, összesen 3 pár cipőm van. maximum két szótagból álló italokat iszom és hosszasan gondolkozom, mielőtt 1000 forint felett vásárolok.

Szobatársam szavaival élve valószínűleg ezt a filmet nem a 20as éveit élő, csóró, egyetemista pasiknak találták ki:-)