Valahogy igy voltam minap a boltban is. Elkezdtem nézegetni a polcokat és sorban jöttem rá, hogy nekem milyen elengedhetetlen szükségem van egy távcsőre, vagy egy üveg scotch-ra de azonnal, csak hát ugye a pénzem az majd később érkezik meg a mindenható állami kincstárból, igy szomorúan konstatáltam, hogy erre VÁRNI kell. Ekkor jött a ragyogó felismerés: Elköltöm képzeletben a pénzt. El is indultam képzeletbeli bevásárlókörutamra. Persze mielőtt elindulnék, bevásárlólista kell. A reálisan elérhető szintig szabadjára engedett képzeletem röpke fél perc alatt 10 darabos listát állitott össze, ugyhogy azt hiszem egy jó ideig most van hova költeni felesleges forintjaimat ahhelyett, hogy megtakaritanám. Igy ismét elérkeztünk a várakozáshoz...
Anno, mikor a jóbarátokat először néztem, megállapítottam, hogy nem bírtam volna ki azok helyében, akiknek egy hetet kellett várni az uj részre mindig, ahhelyett, hogy betette volna mplayer-be a következőt. Hát ezzel most sem vagyok másképp, immáron tapasztalat. Sajnos a már emlitett how i met your mother c. sorozattal utolértem amerikát:-( Ez röviden annyit jelent egyrészt, hogy egy hét leforgása alatt megnéztem 61 részt, mikor azt terveztem, hogy megnézek ketőt, aztán nyáron a többit, illetve még azt a szomorú tényt is jelenti, hogy innentől fogva egy hetes adagolásban fogom kapni a túléléshez szükséges 22 perceket a CBS-től...
Azt hiszem hamarosan vagy megőrülök, vagy tényleg megtanulok várni.
Addig is, amig várni kell:
Szólásszabadság