A vadász megfáradt tekintettel figyeli a kijelzőt, ahogy időről időre csökkennek a várakozás percei. Várakozása nem volt hiábavaló, hisz rövidesen megérkezett a várva várt szerelvény. Komótos mozdulattal belép a reggeli metró világába, hogy kezdetét vegye a véres harc. Szomorú tekintettel konstatálja, hogy ma sem lesz könnyű dolga.
Merev tekintettel koncentrál egy mocorgó öreg úrra, érzi, hogy a következő állomás lesz az. A bácsi sűrűn tekintget kifelé, de a sötét alagútból nem sokmindenre tud következtetni. Félhangosan megkérdezi szomszédját: "Elnézést uram, az Árpádhíd következik?"
Tucatnyi szempár csillan erre a kérdésre, hisz kezdetét veszi ezzel a harc. A vadász óvatosan settenkedik, hogy a bácsi távozásakor legjobb pozícióból indulhasson. A metró eleje eléri az állomást. A vadász már a kezével löki félre az útjába álló utazókat válogatás nélkül. Már nem igyekszik észrevétlen maradni. Csak a Cél lebeg szemei előtt puha bőrkötésben. Szinte úszik a reggeli közönség hullámain. Gyors fordulattot tesz és érzi, ahogy hozzásimul teste az üléshez. Egy elégedett mosoly keretében tudatja konkurenseivel, hogy ez megint az Ő napja volt, majd békésen elnyújtózik a 25centis helyén.