A hetekben sikerült több ízben megtapasztalnom közelebbről a magyar egészségügy helyzetét és rájöttem, hogy reformra van szükség. Nem akarok én messzmeenő átszervezéseket hirdetni, vagy egetrengető reformokat hinteni a nép lábai elé, csak egy aprósággal könnyíteném a hozzám hasonló helyzetű embereket:
Korhatáros rendelő

Az a helyzet, hogy az ember bemegy arendelőbe szorongató problémájával, esetleg munkahelyről megy el, hogy orvosi ellátásban részesüljön és a következő megdöbbentő állapot fogadja: Konstans 5-6 vidám nyugdíjas várakozik a rendelőben. Rutinos páciensként újsággal, vagy könyvvel érkeznek. Köszöntik egy napja nem látott ismerőseiket, majd békésen kivárják, hogy rájuk kerüljön a sor. Hogy mi a problémájuk? Szociális elvonási tünetek. Egész pontosan cseverészni járnak a rendelőbe, mert a doki ugyis meghallgatja. A nyöszörgő beteg meg várja ki, amig Marika néni elmeséli egész napját, hogy mennyit nőtt az unokája, hogy mennyire odaégett a pite és hogy az a szemtelen szomszéd már megint új nővel érkezett haza. Az orvos pedig hallgatja, pedig csak néhány részletben tér el a tegnapi sztoritól.
Nem akarok én bántani senkit, de legalább lenne egy olyan rendelő, ahonnan ki vannak szűrve az ehhez hasonló setek, hogy tényleg az kerüljön sorra akinek orvosi problémája van. Ilyen nagy kérés ez???