Lám, lám... Csak eljut az ember egyszer oda, hogy blogot kezd. Sok idő előz meg egy blogt. Nálam legalábbis igen.
Naplót azért ir valaki, mert azokat a gondolatokat nem a nagyvilágank szánja, ezt mégis kitárja, olvassa mindenki, ez vagyok én.
A naplómat ugy kezdtem, hogy "szerintem ugyanaz, mint ha a falnak beszélnék, de a naplóirástol legalább nem néznek bolondnak."
De ezt inkább nem igy kezdem. Inkább legyen a kezdet 5 gondolatom a blogokról:
1. Nem szeretem azokat a blogokat, amik azért vannak, hogy csak ugy legyenek. gondolok itt a "ma reggel felkeltem, pisiltem. A suliban négyest kaptam töriből. Sütött a nap." tipusu bejegyzésekre. Ez semkit sem érdekel.
2. Szeretem azokat a blogokat, amikben történetek folytatódnak, amiket szivesen olvasnék könyvben is.
3. Nem szeretem az ostoba kommenteket, akik csak azért irnak hozzá, mert nincs jobb dolguk.
4. szeretem a zene és fotoblogokat (nem azokat, amikben "kiskutyám", meg "jajjdemorci vagyok" kategoriáju képek vanak) mert érzéseket és vonásokat közölnek szavak nélkül.
5. Nem kell minennap irni, csak azért hogy legyen benne valami. (Ez egy cseles mondat annak kivédésére, ha nem ir az ember hosszu időn keresztül)