Ahogy ülök itt a gép előtt csupán a véletlen folytán vettem észre, hogy 2:28 van. Elgondolkodtató, hogy mi is az az internetben, amivel az ember ilyen végtelen sok időt el tud cseszni. Mert az OK, ha valaki célirányosan leül és miután befejezte eltervezett dolgát, akkor fel is áll onnan. A másik kategória viszont a "csak netezgetek" csoport. Ahogy töröm a fejem, nem tudnám elsorolni, hogy miket néztem meg ma este. Csak kattingatok, meg olvasgatok, meg néha eszembe jut valami valamiről és mindeközben órák telnek el. Észre sem veszem, de csak azzal is elmegy legalább egy óra, hogy a napi híreket "átfutom". Pedig ha éppen ujság formájában jutok hozzá a napi sajtóhoz, akkor azt kivégzem a vécén egészséges időn belül.
Van valami az internetben. Valami addiktiv, ami odaragasztja az embert a géphez és csak "netezget", vagy "szörfözget"...
A megoldás pedig nagyon egyszerű: A kényelem és a lustaság hatalmas egymásratalálása. Gondoljunk csak bele, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember ujságot olvasson? Lapozni kell, ami mind a két kart igénybe veszi, sőt, még mozogni is kell, ha a méretes lapok nem férnek el az asztalra felcsapott lábunktól. Ellenben a gépnél lehet feküdni, ülni dögleni, akárhogy. Nem vesz igénybe nagy mozgást, elvégre csak lökködni kell az egeret, meg nyomkodni néhány gombot.
Azt hiszem a jövő anatómiája már említést fog tenni a kattintóizomról, illetve a zongoratanár sem ugy kezdi majd, hogy "tedd a kezed ugy, mintha almát fognál" hanem csak annyit fog mondani, hogy "W A D Shift Space"
Egész egyszerűen csak az vezetett ezekhez a sötét utopisztikus képhez, hogy mennyi időt elrohadok a net előtt, miközben nemhogy haszna nincs, de még csak nem is emlékszem, hogy miket csináltam. Borzasztó... Főleg azt, hogy mindezt egy netes naplóba gépelem éppen...